2.     Fejezet. – Az indulás

    Az utolsó gömb hihetetlen sebességgel indult útjára, háta mögött hagyva mindazt, ami megteremtette őt. A „gyermek” útra kélt. Az indulás előtt a civilizáció megmentéséért felelő vezető tudós szentimentalizmusból vagy ki tudja miért az utolsó gömböt „Élet”-nek keresztelte. Persze ez már mit sem változtatott azon az elhanyagolható tényen, hogy így is elenyésző remény volt arra, hogy a világegyetem olyan szakaszára tévedjen, amely alkalmas egy új civilizáció kifejlődésére.

      A gömbök kitalálása egy speciálisan úgy megoldásnak számított a néhai Gothar bolygón. A fő tudós elméjének szüleménye, amelyet végül is csak nemrég az apokalipszis bekövetkezte előtt nem sokkal sikerült eredményességgel kipróbálni. 13 darab készült el végül melyet útnak ereszthettek az űrállomásról. 13 darab. Szinte mindenki kétségbe vonta a lehetőséget, hogy a széles univerzumban eredményesen járhat-e ez a roppant kevés „gyermek”. Így szólították egymás közt a feltalálók teremtményüket amely, ha már ők nem képesek elmenekülni legalább civilizációjuk egy apró, de annál lényegesebb részét megmentheti. Mind a 13 többek között olyan szerves vegyületeket tartalmazó mikro ökoszisztémát tartalmazott, ami teljes egészében önállóan képes elvetni az életnek csíráját egy benépesedésre alkalmas planétán. A gömb különleges struktúrája megvédte minden behatás elől a belsejében elhelyezett tartalmát. 

     Útnak indításuk során egy speciálisan felszerelt kilövő állást hoztak létre, amely képes volt a gömböknek egy alap, a meneküléshez és Veralin bekebelezésének elkerülésére alkalmas hihetetlen sebesség elérését biztosítani nagyon rövid idő alatt. Ezt a rendszert azonban nem alkalmazhatták civilizációjuk megmentésére, hogy elmeneküljenek Valerin Novává alakulása, és végső robbanása elől, mivel a kísérletek során végzett tesztek alatt az élő személy képtelen volt túlélni ennek a gravitációs szippantásnak hatásait. Az egyetlen esélynek a gömbök mutatkoztak. Egy gigászi hosszúságú csőben elhelyezték a gyermekeket és a cső távolabbi végénél egy aprócska mesterséges fekete lyukszerű gravitációs mezőt hoztak létre. Ezt amúgy is képtelenek voltak tartósan létrehozni, mert a jelenlegi technikai fejlettség gyerekcipőben járt ezen újdonság terén. Viszont az a rövidke idő melyre a lyuk létrejött a csőben olyan gravitációs szívó erőt fejtett ki a gyermekre, hogy az egy szemvillanás tört része alatt már a cső másik végében volt. Ekkor azonban a lyuk már nem volt a helyén, és a gyermek a felgyorsult sebességgel nekilódult az előre beállított irány szerint az ismeretlen sötétség felé.

Az élet ezennel ismét útra kelt…

Folytatása következik

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.